Könyvek / filmek
Fogalmam sincs, melyik idővonalon vagyok
Csak egy Doctor Strange-jelenetet akartam újranézni. Aztán valahogy eljutottam Lokihoz, az idővonalakhoz, és odáig, hogy egy mesterséges intelligenciával vitatkozom arról, mi mikor történt. Már ha egyáltalán van olyan, hogy mikor.
⚠️ SPOILER!
Doctor Strange, Bosszúállók, Loki. Ha még nem láttad őket, és szeretnél magadtól rájönni, hogy az idővel miért nem érdemes szórakozni, inkább később olvasd el.
---
Az egész egy Facebook-videóval kezdődött.
Doctor Strange, az Ősmágus, egy határozott mozdulat, és Strange asztrálteste már repül is kifelé a testéből.
Ismerős jelenet.
Csakhogy rájöttem, hogy az első Doctor Strange-filmet szerintem még sosem láttam rendesen, elejétől a végéig.
Hát akkor megnézem.
Teljesen ártatlan elhatározás volt. Egy film, egy kis kikapcsolódás.
Persze.
Doctor Strange, Agamotto szeme, Időkő. Ami ugye a Végtelen Kövek egyike.
Na, akkor innen már csak egy ugrás a Bosszúállók.
Mert a Végjátékban az Ősmágus elmagyarázza Bruce Bannernek, hogy a múltból elhozott Végtelen Köveket vissza kell vinni oda, ahonnan elvették őket, különben problémák keletkezhetnek az érintett idővonalakon.
Értem.
Elhozod, visszaviszed, minden rendben.
Csakhogy közben 2012-ben történik egy apró malőr.
Loki felkapja a Tesseractot, és lelép.
Na, álljunk csak meg!
Mert én azért emlékszem arra, hogy Lokival a későbbiekben mi történt. És ha az idővonalakkal ennyire óvatosan kell bánni, akkor ez a kis mutatvány mégis hová vezet?
A Loki sorozatot egyébként már láttam. Az első évadot még 2023 környékén néztük meg együtt, amikor megjelent a második. Tetszett is, méghozzá nagyon.
Most viszont, néhány évvel később, úgy döntöttem, újranézem.
És persze nem elégedtem meg azzal, amit a képernyőn láttam.
Mert ha már valaki kitalált egy olyan világot, ahol az idő különböző irányokba ágazhat, akkor szeretném érteni, pontosan hogyan működik.
Szerencsére van egy mesterséges intelligencia, akitől bármit meg lehet kérdezni.
Gondoltam, majd szépen elmagyarázza.
Hát…
Kezdjük azzal, hogy a sorozatban Lokit variánsnak nevezik.
Rendben.
De mitől variáns?
Mert egy másik idővonalon van.
Jó, de mikor lett másik Loki?
Hiszen ott állt New Yorkban, ugyanazzal a múlttal, ugyanazokkal az emlékekkel. Aztán egy bizonyos pillanatban felkapta a Tesseractot, és eltűnt.
Akkor előtte ugyanaz volt?
Igen.
És utána?
Variáns.
De hát ugyanaz a Loki, csak egy ponton másfelé ment!
Ezt próbáltam megértetni a mesterséges intelligenciával, aki egyébként eredetileg nekem próbálta elmagyarázni az egészet.
Aztán végül csak sikerült közös nevezőre jutnunk.
Azt hiszem.
Mert akkor még ott volt egy másik kérdésem.
A Bosszúállók tulajdonképpen hová mentek vissza?
A saját múltjukba?
Egy másik idővonalra?
Ha a múltat megváltoztatják, akkor a saját jövőjük változik meg, vagy keletkezik egy másik?
És ha a köveket visszaviszik, akkor mi történik azzal az elágazással, amelyet közben Loki szökése okozott?
Na, itt már egész jól szórakoztam.
Mert az egyik kérdésből jött a másik, aztán egy harmadik, és mire valamit sikerült tisztázni, már volt két újabb.
És akkor megérkeztünk a TVA-hoz.
Egy hivatal, amely az idővonalakat ellenőrzi.
Ez már önmagában gyönyörű.
Az ember azt hinné, hogy a világmindenség működését valami egészen elképesztő, felfoghatatlan rendszer felügyeli.
Nem.
Irodai alkalmazottak.
Folyosók.
Nyomtatványok.
Szabályzatok.
És ha valami nem úgy alakul, ahogyan kellene, egyszerűen lenyesik az idővonalat.
Lenyesik.
Azért ez elég határozott ügyintézési módszer.
Ráadásul a TVA az időn kívül működik.
Na, hát ez még jobb.
Mert a második évadban Loki elkezd ugrálni az időben, és ott van OB, akivel bizonyos beszélgetések különböző sorrendben történnek meg attól függően, kinek a szempontjából nézzük őket.
És itt azért már volt néhány észrevételem.
– De hát akkor nem kellene emlékeznie rá!
– De, mert Loki visszament.
– De az később történt!
– Igen, de a múltban.
– Jó, de ha később ment vissza, akkor hogy emlékezhet rá már előtte?
És kezdődött minden elölről.
Mert a Végjátékban már beszéltünk arról, hogy mi történik, ha valaki visszamegy a múltba.
Csakhogy most egy olyan szervezet múltjáról beszélgetünk, amely elvileg az időn kívül létezik.
Hát basszus.
Aztán lassan kezdett összeállni, hogy nem feltétlenül ugyanarról az időrendről beszélünk.
Más az események sorrendje egy adott idővonalon, és más az, ahogyan valaki személyesen megéli őket.
És attól, hogy az egyik szereplő számára valami már megtörtént, a másik számára még következhet.
Na, ez tetszik!
Nem az volt a bajom, hogy a sorozat túl bonyolult.
Hanem hogy minél többet értettem belőle, annál több mindent lehetett továbbgondolni.
És én szeretem az ilyesmit.
Persze közben akadtak egészen más pillanatok is.
Például amikor Loki arról beszél, hogy vannak, akik azt sem tudják magukról, hogy robotok.
Na jó.
Mi van, ha én is robot vagyok, csak nem tudok róla?
Ezen azért röhögtem egyet.
Aztán mentünk tovább.
Vissza az idővonalakhoz.
Mert ha egy döntésből két különböző folytatás lehet, akkor hol válik szét a két történet?
És ha két szereplő ugyanabból a múltból indul, de másfelé folytatja, akkor melyikük az eredeti?
Vagy van ennek egyáltalán jelentősége?
És miért gondoljuk automatikusan, hogy csak az egyik folytatás számít?
Közben az AI időnként lelkesen magyarázott valamit, én pedig megkérdeztem, hogy jó, de akkor az előbb miért mást mondott.
Erre rendszerint kiderült, hogy igazam van.
Legalábbis abban, hogy valami nem stimmelt.
Aztán újrakezdtük.
És én ezt az egészet nagyon élveztem.
Egy jó sorozat, tele érdekes ötletekkel, amelyekről még utána is lehet beszélgetni, vitatkozni, újabb kérdéseket feltenni.
Mert egy dolgot azért szeretek.
Ha valaminek van saját logikája, akkor azt szeretném követni.
Akkor is, ha a végén már nem teljesen egyértelmű, hogy melyik esemény történt előbb.
Vagy hogy egyáltalán mit jelent az, hogy előbb.
És közben belegondoltam, honnan is indultunk.
Egy Facebook-videó.
Egy jelenet Doctor Strange-ből.
Aztán az Időkő, a Bosszúállók, a Tesseract, Loki, a variánsok, a TVA, OB és az idővonalak.
Végül pedig ott ültem, és egy mesterséges intelligenciával vitatkoztam arról, hogy hogyan emlékezhet valaki olyasmire, ami a másik számára még nem történt meg.
És amikor végre úgy éreztem, hogy összeállt a kép, természetesen eszembe jutott még valami.
Mert miért is hagynánk abba?
Elvégre a TVA az időn kívül van.
Időnk tehát van.
Vagy nincs.
Na, basszus.